EP-vita: Brüsszel csírájában fojtaná el a magyar átláthatósági törekvéseket

Nagyon nem szeretnék, ha kiderülne, kik rejtőznek a „független” és „civil” lózungok mögött.

Régi kocsmai bölcsesség, hogy annak piros a tenyere, aki szellentett.
„Persze tudjuk, hogy nincs ilyen élettani összefüggés, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ebben az esetben mindenki röhögve csapja ki a tenyerét az asztalra – kivéve azt, akinek van mit takargatnia. Takargatnivaló pedig bőven akad – legalábbis ezt mutatják a reakciók. Mert láss csodát: mindenki tenyerét az asztalon látjuk, kivéve azokat, akik »szabad« feliratú pólóban pózerkednek nap mint nap.
A »független sajtó« – ezt a művésznevet használja a szodomita propaganda – háza táján most nagy a sírás-rívás. A mártíromkodás és az áldozati póz soha nem látott méreteket ölt. Pedig csak azt kellene megmutatniuk, honnan jön a pénz. Az egyszeri járókelő még rosszra is gondolhat – sőt, egyenesen sumákolást is feltételezhet –, ha azt látja, hogy az áruház kijáratánál valaki pánikszerű kapkodásba és méltatlankodásba kezd, amikor észreveszi, hogy felszerelték az áruvédelmi kaput, míg mások tudomást sem véve róla, teljes magabiztossággal sétálnak ki azon. Akkor valami csak van.
Van hát! Itt, kérem, diktatúra honol. Nem is akármilyen: lemaradt diktatúra. Úgy értem, van még hova fejlődnie, ha olyan olajozottan működő kíván lenni, mint például az Egyesült Államokban, ahol a 444 (666) meg Ács Dani most nem azon idegeskedne, hogy meg kell mutatni a bukszát, hanem azon, hogy mi lesz holnap az ebéd, és mennyire lesz fickós az examerikai futballista cellatárs, akit a többiek csak úgy hívnak a háta mögött: Mr. Farönk. Már akiket altatott már előzőleg a mellén.”
Ezt is ajánljuk a témában
Nagyon nem szeretnék, ha kiderülne, kik rejtőznek a „független” és „civil” lózungok mögött.
Nyitókép: Képernyőkép/pestisracok.hu